"(...)
Ha nem fog semmit kezem, akkor mi a faszért nyúlok?
Ha nem érzem, hogy éltem, már csak azt érzem, hogy múlok.
Ha nem ízlik az étel, akkor mitől kéne hízzak?
Ha nem bízom már senkiben, akkor már kiben bízzak?
(...)
Aki a szemembe nézett, az meglátta magát benne,
Egynek jó lett volna maradni, de Ő azt mondta menne.
(...)
Ha elalszom, mindig egy kezet álmodok a kezembe.
Ha elalszom, mindig egy kezet álmodok a kezembe.
Ha felébredek, mindig nejlon zacskó van a szívemen,
Hogy fulladjon meg ő is, ne hidd azt, hogy ezt csak színlelem.
Nyugodtan mondom, amíg élek nem lesz nyugtom,
Most csak behunyom a szemem. Isten Veled, Anya! Ugrom…
(...)
Jobb, ha hozzászoksz, hogy ez még nem a legrosszabb,
A nap, amikor elvesztesz mindent, az lesz a leghosszabb.
A kemény emberek is nyüszítenek, hidd el,
Isten hozott Belzebub, megjöttél, itt a lelkem, vidd el!
(...)
Próbáltam segíteni, a szavam ne tereld el,
Hogy ki szeretett először az életben, ne felejtsd el!
(...)
Nincsen sok barátom, egy kezem sok hozzá.
Nem voltam sokszor boldog, egy kezem sok hozzá.
Nem szerettek még sokan, egy kezem sok hozzá.
(...)"
