És így teszel tönkre egy újabb életet...
Vagy kettőt...
Vagy többet...
Na jól van, hagyjatok...
2017. július 15., szombat
2017. július 13., csütörtök
panaszkodnék...
- Veled volt már ilyen? Igen? Mondd csak milyen!?
- Kicsit olyan, mintha visszafelé verne a szívem...
- Kicsit olyan, mintha visszafelé verne a szívem...
2017. július 12., szerda
angyalok keltettek feketében, démonok kergetnek...
Akit hallgatsz, nem a spanod. Akit akarsz, nem az vagyok.
Érzem, lassan bekattanok... Beka-beka-bekaphatod!
Így van a szememben tűz... Erő a harchoz, ami bennem dúl.
Így lesz a fejemben rend, a lelkemben csend, a szívemben egyensúly...
2017. július 5., szerda
az idő urai...
Nem érdekel semmi, csak adjatok egy mondatot,
És ha nem ragaszkodsz hozzá, meghajlítom a holnapot.
Változik minden, ahogy megváltoztam én is,
Három felé szakadtam, de egybe' vagyok mégis.
Előtted állok. Ez vagyok. Ez kell!
Tetőled látok. -Nem vakok. Menj el!
Cseszd meg! Mi a fasz? Mi ez már megint?
Távolról integet, de közelről beint.
Az egyik perc méreg, a másik meg már kurva nagy.
A haverok meg néznek, és érzik azt, hogy furcsa vagy.
Elmeháborodott elmeállapotok.
Vak vagy. Nézd meg, hogy merre áll a botod!
Ha magadat hozod, a másik éned kellene,
Ha új holnapot mutatok, az mér' ne tetszene?
Az idő urai egyben a múltnak rabjai,
A kiszámolt tervek megszámlált napjai...
Leosztott lapjai, amit már látott valaki.
Egy félhomályos pillantás elfolytott szavai.
Egy félrészeg mosoly, egy kósza pillanat.
Úgy érzed király-, de közben birka vagy.
Kutatom az utamon, hogy hova megyek? Mi a cél?
Hubertus? Jager? Soproni? Bikavér?
Egyszer már mondtam: Ez vagyok. Ez kell?
Közbevág gyorsan: - Nem nagyon. Menj el...
És ha nem ragaszkodsz hozzá, meghajlítom a holnapot.
Változik minden, ahogy megváltoztam én is,
Három felé szakadtam, de egybe' vagyok mégis.
Előtted állok. Ez vagyok. Ez kell!
Tetőled látok. -Nem vakok. Menj el!
Cseszd meg! Mi a fasz? Mi ez már megint?
Távolról integet, de közelről beint.
Az egyik perc méreg, a másik meg már kurva nagy.
A haverok meg néznek, és érzik azt, hogy furcsa vagy.
Elmeháborodott elmeállapotok.
Vak vagy. Nézd meg, hogy merre áll a botod!
Ha magadat hozod, a másik éned kellene,
Ha új holnapot mutatok, az mér' ne tetszene?
Az idő urai egyben a múltnak rabjai,
A kiszámolt tervek megszámlált napjai...
Leosztott lapjai, amit már látott valaki.
Egy félhomályos pillantás elfolytott szavai.
Egy félrészeg mosoly, egy kósza pillanat.
Úgy érzed király-, de közben birka vagy.
Kutatom az utamon, hogy hova megyek? Mi a cél?
Hubertus? Jager? Soproni? Bikavér?
Egyszer már mondtam: Ez vagyok. Ez kell?
Közbevág gyorsan: - Nem nagyon. Menj el...
2017. július 4., kedd
én, meg aki lehettem volna...
Pedig én annyira egyszerű dolgokra vágyom,
Hogy belegabalyodom és túlkomplikálom...
Hogy belegabalyodom és túlkomplikálom...
..
...ha két sorom összeér, már nyugodtabban alszom.
Veled kitapogatom az utamat, letagadom, amit tudok.
Még mindig kitakarom a nevemet, majd betakar valami burok...
Veled kitapogatom az utamat, letagadom, amit tudok.
Még mindig kitakarom a nevemet, majd betakar valami burok...
2017. július 3., hétfő
dark side...
Az embert, nem csak a sikerei, és nem csak a boldog pillanatai formálják.
Az emlékeink szépíthetik a múltat, és törölhetnek bejegyzéseket. Építhetünk színházat magunk köré, és viselhetünk ezer féle álarcot, hogy megtévesszük a körülöttünk állókat, a jelképes közönségünket. De összességében nem teszünk ezzel mást, csupán láncra verjük a bennünk lévő szörnyeteget, mert félünk elengedni azt, és elszakadni tőle.
Pedig a láncra vert szörnyeteg mindig a legdühösebb, legveszélyesebb...
Ezért üvöltünk legbelül mind...
-- KenytheOne --
2017. július 2., vasárnap
Hajt a vérünk, ezért egyre-egyre messzebb megyünk,
És örülünk, ha van egy szabály, amit megszeghetünk...
És örülünk, ha van egy szabály, amit megszeghetünk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)