"Living young and wild and free!"
2012. április 30., hétfő
szabadság...
Nem értem, miért kéne kínosnak lennie egyes szituációknak...
2012. április 29., vasárnap
bemutatkozom: a nevem Káin...
Túl sokszor gondolok többet a dolgokba, mint amik valójában. Túl sokszor játszok le előre magamban olyan dolgokat, amik még meg sem történtek, aztán csalódok.
Ezt elkerülendő megcsapott az "éljünk a mának" elv, és pénteken belevágtam az éjszakába: lesz, ami lesz...
és bejött... =D
Ezt elkerülendő megcsapott az "éljünk a mának" elv, és pénteken belevágtam az éjszakába: lesz, ami lesz...
és bejött... =D
2012. április 26., csütörtök
abszurd...
- Mit mondott neked?
- Hogy a világon minden teremtmény egyedül hal meg...
- Mit éreztél akkor?
- Eszembe jutott a kutyám, Kelly. 8 éves voltam, mikor meghalt. A tornác alá mászott azért, hogy...
- ... meghaljon.
- ... hogy egyedül legyen.
- Most úgy érzed, egyedül vagy?
- Hát... nem is tudom. Szeretném azt hinni, hogy nem, de... sosem találtam rá bizonyítékot, úgyhogy már nem is rágódom rajta. Latolgathatnám az érveket, és ellenérveket egész életemben, mégse lenne bizonyítékom, úgyhogy nem is rágódom rajta. Ez abszurd...
- Istent keresni abszurd?
- ... igen, ha mindenki egyedül hal meg...
- Hogy a világon minden teremtmény egyedül hal meg...
- Mit éreztél akkor?
- Eszembe jutott a kutyám, Kelly. 8 éves voltam, mikor meghalt. A tornác alá mászott azért, hogy...
- ... meghaljon.
- ... hogy egyedül legyen.
- Most úgy érzed, egyedül vagy?
- Hát... nem is tudom. Szeretném azt hinni, hogy nem, de... sosem találtam rá bizonyítékot, úgyhogy már nem is rágódom rajta. Latolgathatnám az érveket, és ellenérveket egész életemben, mégse lenne bizonyítékom, úgyhogy nem is rágódom rajta. Ez abszurd...
- Istent keresni abszurd?
- ... igen, ha mindenki egyedül hal meg...
2012. április 20., péntek
sick...
- Tegyük fel, hogy klónozunk egy leszbikust...
- Iiiigen?
- Ha ő és a klónja esetleg összemelegednek...
- Te beteg vagy!
- Miért? Ha úgy nézzük, akkor az csak önkielégítés...
_________________________________________
- Tegyük fel, hogy van egy leszbikus pár...
- Már megint?
- Na, vannak. És te lefekszel azzal, amelyik az ő kapcsolatukban a fiú szerepét tölti be...
- ...?
- Akkor te buzi vagy?
- ...
Hát ebben több paradoxon is van... de, te beteg vagy, az biztos!
- Iiiigen?
- Ha ő és a klónja esetleg összemelegednek...
- Te beteg vagy!
- Miért? Ha úgy nézzük, akkor az csak önkielégítés...
_________________________________________
- Tegyük fel, hogy van egy leszbikus pár...
- Már megint?
- Na, vannak. És te lefekszel azzal, amelyik az ő kapcsolatukban a fiú szerepét tölti be...
- ...?
- Akkor te buzi vagy?
- ...
Hát ebben több paradoxon is van... de, te beteg vagy, az biztos!
statisztika...
Most látom, hogy van a blognak ilyen statisztikai része, hogy hányan nézték (nem sokan, és szerintem annak a 90% is google-bot), meg hogy honnan...
Azt megértem, hogy Magyarországról, sőt még talán Németországban is ismerek olyat, aki nézheti. De hogy Amerikából, ÉS FŐLEG az Orosz konföderációból kik olvashatják, azt elképzelni sem tudom...
Azt megértem, hogy Magyarországról, sőt még talán Németországban is ismerek olyat, aki nézheti. De hogy Amerikából, ÉS FŐLEG az Orosz konföderációból kik olvashatják, azt elképzelni sem tudom...
na, ezekről beszéltem...
1.
Póznának hajtott a sivatagban...
2.
Kiégett a tűzoltóság...
Póznának hajtott a sivatagban...
http://www.delmagyar.hu/ezmilyen/poznanak_hajtott_a_sivatagban/2275132/Kíváncsi lennék, hogy mit mondott a rendőröknek az a néni, aki a nagy-büdös semmi közepén megtalálta az egyetlen baleseti forrást, a szabad szemmel "alig látható", 6 méter magas villanyoszlopot...
2.
Kiégett a tűzoltóság...
http://nol.hu/mozaik/kiegett_a_tuzoltosag"Erre most inkább nem mondok semmit..."
2012. április 18., szerda
játék, határok nélkül...
Eddig is tudtam, hogy az emberi hülyeség határtalan, ezért nem is értem, miért lepődöm meg mindig...
2012. április 17., kedd
jegyzőkönyvbe...
Új bejegyzés a "híres jegyzőkönyvbe", édesapám jóvoltából:
"Alvás közben olvassa a Tv-t..."
kísértés...
Flörtölj a Nappal, táncolj a felhőkkel...
A pia hatására jön egy érzés, ami elragad,
Másnapra a buliból csak egy illat, ami megmarad.
Emlékeid nincsenek, csak tudod azt, hogy megtörtént:
Feladtad az álmaidat... Odamész, mert megtörtél...
A pia hatására jön egy érzés, ami elragad,
Másnapra a buliból csak egy illat, ami megmarad.
Emlékeid nincsenek, csak tudod azt, hogy megtörtént:
Feladtad az álmaidat... Odamész, mert megtörtél...
hip hop...
Egyik szemem sír, a másik nevet mikor arra gondolok, hogy mekkora divat lett mostanában a hip hop. Zeneileg én mindenevő vagyok, de ha tehetem inkább rap zenét hallgatok.
Sok-sok éven keresztül néztem, hogy ha ennyi tehetséges, már-már költői ("csak azért rap-pelek, mert a költészet már meghalt") előadó van a magyar "piacon" is, miért nem viszik mégse semmire? Most, hogy ez lett a trend, végre ők is kapnak valamit a médiából, és talán esik le nekik is valami. Ezek után sem fognak megélni belőle valószínűleg, de legalább kapnak vissza egy kicsit abból, amit belefektettek. Mert lemezt nem veszünk, sőt még ha ingyen van, akkor is torrentről szedjük le...
Másrészt viszont, az internet elterjedésének köszönhetően már rég megjelentek a "youtube- és myspacegengszterek", így viszont attól félek, hogy még jobban elkorcsosul ez a műfaj is.
Ezek régi gondolatok, mégis csak most jutottam el odáig, hogy leírjam...
Ami viszont ma kivágta nálam a biztosítékot:
A hip hop mellett a dubstep, ami most nagyon megy kishazánkban. Ezzel eddig nem is lenne baj, hiszen mindenkinek megvan a joga, hogy azt hallgasson, amit szeretne...
DE MIÉRT KELL EZT A KÉT MŰFAJT KEVERNI, KÖNYÖRGÖM?!!!
Sok-sok éven keresztül néztem, hogy ha ennyi tehetséges, már-már költői ("csak azért rap-pelek, mert a költészet már meghalt") előadó van a magyar "piacon" is, miért nem viszik mégse semmire? Most, hogy ez lett a trend, végre ők is kapnak valamit a médiából, és talán esik le nekik is valami. Ezek után sem fognak megélni belőle valószínűleg, de legalább kapnak vissza egy kicsit abból, amit belefektettek. Mert lemezt nem veszünk, sőt még ha ingyen van, akkor is torrentről szedjük le...
Másrészt viszont, az internet elterjedésének köszönhetően már rég megjelentek a "youtube- és myspacegengszterek", így viszont attól félek, hogy még jobban elkorcsosul ez a műfaj is.
Ezek régi gondolatok, mégis csak most jutottam el odáig, hogy leírjam...
Ami viszont ma kivágta nálam a biztosítékot:
A hip hop mellett a dubstep, ami most nagyon megy kishazánkban. Ezzel eddig nem is lenne baj, hiszen mindenkinek megvan a joga, hogy azt hallgasson, amit szeretne...
DE MIÉRT KELL EZT A KÉT MŰFAJT KEVERNI, KÖNYÖRGÖM?!!!
a korcsosulás...elkezdődött...
majdelfelejtettem...
Mikor felhívtuk a mi drága, szeretett körzetisünket, hogy véresre vertek valakit, és most is itt dörömbölnek az ajtón, megkaptuk: „Én már nem vagyok szolgálatban…”. És a 4. hívás után is csak ezt hajtogatta.
Meg a jók***aa***dat! Akkor helyezd magad szolgálatba, b***d meg!!!
Bezzeg azért meg tud állítani, ha nincs lámpa a bicikliden…
Plusz egy grat. a kedves „nemvagyokmárszolgálatban” úrnak!
Magyar rendfenntartás, én így szeretek…
Meg a jók***aa***dat! Akkor helyezd magad szolgálatba, b***d meg!!!
Bezzeg azért meg tud állítani, ha nincs lámpa a bicikliden…
Plusz egy grat. a kedves „nemvagyokmárszolgálatban” úrnak!
Magyar rendfenntartás, én így szeretek…
chicago...
Péntek 13.-ára fogni mindent egyszerűnek tűnik, de az biztos, hogy volt valami a hétvégén, mert ami itt volt nálunk, az már tényleg Chicago!
Volt itt többek között árokba zuhant, majd eszméletét vesztett ember, és szórakozóhelyről ellopott TV távirányító (WTF?).
A lényeg, hogy volt egy olyan eset, amit soha senki se gondolt volna.
Mióta bulizni járok, fel vagyok készülve rá, hogy egyszer beverik a fejem a nagy szám miatt. Azon se lepődnék meg, ha valamelyik részegen hőbörgős haveromat/barátomat vernék meg. De arra nem számítottam, hogy az egyetlen nyugis, általában mindenkit megnyugtatós barátomat fogják hárman püfölni, miközben ő már félmeztelenül fekszik a földön.
Egyik pillanatban még állunk a djiszkó bejárata előtt nyugodtan, a következő percben már csak azt látom, hogy fekszik, és ütik. Nem gondolkoztam, nem nézelődtem. Mentem, rúgtam, „arrébb dobódtam”, majd mentettük, elzártuk, és telefonáltunk.
Az esetnek több tanulsága is van:
1.
Örülök, hogy már mindenki fillérekért kigyúrhatja magát.
De, ami legnagyobb tré a dologban, hogy három 100 kiló fölötti ember képes megverni egy már a földön fekvő embert.
Egy megindult, ütött, ellenfél feküdt. Kész. Vége lehetett volna, de nem. A másik kettőnek még be kell szállnia, mert hát úgy már könnyebb, ha az ember fekszik. Addig csak méregettek.
Ezúton szeretnék gratulálni a versenyzőknek! Szép volt fiúk! (vagy mondhatnám: „magyar kiskutyák”)
Főleg annak a bátor harcosnak nyújtanám tisztelettől remegő kezem, aki már egyszer régen engem hátba tudott ütni, mikor nem figyeltem, és most is harmadiknak érkezett a harcművészeti bemutatóra… Sansei, ez igen!
2.
Miután a rendőrök elvitték az illetékes úriembereket, megjelentek a keljfeljancsik: „Én szétpakoltam volna az összeset, de lefogtak!!!” - és közben üti a mellét. Na jah…
Érdekes, én oda tudtam menni… Én, a 60 kilómmal, meg a 20 centis bicepszemmel.
Mikor megkérdezték a rend éber őrei, hogy kik voltak az „elkövetők”, szintén csak én mertem odaállni, és rámutatni szemtől-szembe: „Az a sz@rházi volt az egyik!”
Mikor a kékek elvitték a delikvenseket, még hallottam: „Jövő héten átjövünk és megkapjátok”. Én az összetartástól eltelve mondtam: „Gyertek.”
Miután másnap végighallgattam az embereket, és kiderült, hogy mindenki csak állt és nézett, rájöttem, hogy a kijelentésem elhamarkodott volt. Ha mellé, akit mindenki ismer, és aki mindenkivel jóban van, mellé nem álltak oda, akkor én mit várok?
Nem mondom, hogy „csak egy legény volt talpon a vidéken”, mert biztos volt ott azért más is, különben szerintem nekem sem csak a kabátom bánta volna. De nagyot csalódtam, főleg egy-két emberben, és a közösségnek hitt „kicsinyfalumban”…
Ja, azt persze mondanom se kell, hogy az esetből nem lett semmi… Blökik újra futkoshatnak, barátomat meg jóformán kiröhögte a hatóság…
Volt itt többek között árokba zuhant, majd eszméletét vesztett ember, és szórakozóhelyről ellopott TV távirányító (WTF?).
A lényeg, hogy volt egy olyan eset, amit soha senki se gondolt volna.
Mióta bulizni járok, fel vagyok készülve rá, hogy egyszer beverik a fejem a nagy szám miatt. Azon se lepődnék meg, ha valamelyik részegen hőbörgős haveromat/barátomat vernék meg. De arra nem számítottam, hogy az egyetlen nyugis, általában mindenkit megnyugtatós barátomat fogják hárman püfölni, miközben ő már félmeztelenül fekszik a földön.
Egyik pillanatban még állunk a djiszkó bejárata előtt nyugodtan, a következő percben már csak azt látom, hogy fekszik, és ütik. Nem gondolkoztam, nem nézelődtem. Mentem, rúgtam, „arrébb dobódtam”, majd mentettük, elzártuk, és telefonáltunk.
Az esetnek több tanulsága is van:
1.
Örülök, hogy már mindenki fillérekért kigyúrhatja magát.
De, ami legnagyobb tré a dologban, hogy három 100 kiló fölötti ember képes megverni egy már a földön fekvő embert.
Egy megindult, ütött, ellenfél feküdt. Kész. Vége lehetett volna, de nem. A másik kettőnek még be kell szállnia, mert hát úgy már könnyebb, ha az ember fekszik. Addig csak méregettek.
Ezúton szeretnék gratulálni a versenyzőknek! Szép volt fiúk! (vagy mondhatnám: „magyar kiskutyák”)
Főleg annak a bátor harcosnak nyújtanám tisztelettől remegő kezem, aki már egyszer régen engem hátba tudott ütni, mikor nem figyeltem, és most is harmadiknak érkezett a harcművészeti bemutatóra… Sansei, ez igen!
2.
Miután a rendőrök elvitték az illetékes úriembereket, megjelentek a keljfeljancsik: „Én szétpakoltam volna az összeset, de lefogtak!!!” - és közben üti a mellét. Na jah…
Érdekes, én oda tudtam menni… Én, a 60 kilómmal, meg a 20 centis bicepszemmel.
Mikor megkérdezték a rend éber őrei, hogy kik voltak az „elkövetők”, szintén csak én mertem odaállni, és rámutatni szemtől-szembe: „Az a sz@rházi volt az egyik!”
Mikor a kékek elvitték a delikvenseket, még hallottam: „Jövő héten átjövünk és megkapjátok”. Én az összetartástól eltelve mondtam: „Gyertek.”
Miután másnap végighallgattam az embereket, és kiderült, hogy mindenki csak állt és nézett, rájöttem, hogy a kijelentésem elhamarkodott volt. Ha mellé, akit mindenki ismer, és aki mindenkivel jóban van, mellé nem álltak oda, akkor én mit várok?
Nem mondom, hogy „csak egy legény volt talpon a vidéken”, mert biztos volt ott azért más is, különben szerintem nekem sem csak a kabátom bánta volna. De nagyot csalódtam, főleg egy-két emberben, és a közösségnek hitt „kicsinyfalumban”…
Ja, azt persze mondanom se kell, hogy az esetből nem lett semmi… Blökik újra futkoshatnak, barátomat meg jóformán kiröhögte a hatóság…
érdekes...
„Remélem bevésted a fejedbe, honnan, mikor indultál,
Az utat, amin jöttél, mielőtt esetleg elszállnál!
De soha ne feledd, majdnem mindent egyedül csináltál,
És már rég elhagytak azok, akiknek köszönettel tartoznál…”
Megint ott vagyok, ahol kezdtem…
Próbáltam jó lenni, néha volt ebben segítségem, de akikhez nagy reményeket fűztem, már mind messze járnak. Közben nem vettem észre, hogy kik azok az emberek, akik mindvégig mellettem álltak.
„Én javítani akartam, de javítani nem lehet.
Mert ahányan ismernek, mind annyiszor eltemet.”
Megint itt vagyok, ahol kezdtem…
Visszatértem régi, züllött életemhez. A hajnalban hazafelé tántorgó, néha balhés életemhez. Ezzel sosem volt baj, most mégis azzal kell szembenéznem, hogy már annyira elkorcsosult a lelkem, hogy saját barátomra emelek kezet. És nem csak úgy viccelődve… Igazán akarva, és dühből.
És, hogy ez a kettő hogy függ össze?
Hiába vagyok ilyen elcseszett, akik igazán bíznak és hisznek bennem, még mindig mellettem állnak.
Így fordulhatott elő, hogy a saller ( vagy „valami olyasmi”) után röhögve elindultunk hazafelé…
„Köszönöm srácok! Mert köszönettel tartozom.
Hiszen, aki velem van, arra csak a bajt hozom.”
Az utat, amin jöttél, mielőtt esetleg elszállnál!
De soha ne feledd, majdnem mindent egyedül csináltál,
És már rég elhagytak azok, akiknek köszönettel tartoznál…”
Megint ott vagyok, ahol kezdtem…
Próbáltam jó lenni, néha volt ebben segítségem, de akikhez nagy reményeket fűztem, már mind messze járnak. Közben nem vettem észre, hogy kik azok az emberek, akik mindvégig mellettem álltak.
„Én javítani akartam, de javítani nem lehet.
Mert ahányan ismernek, mind annyiszor eltemet.”
Megint itt vagyok, ahol kezdtem…
Visszatértem régi, züllött életemhez. A hajnalban hazafelé tántorgó, néha balhés életemhez. Ezzel sosem volt baj, most mégis azzal kell szembenéznem, hogy már annyira elkorcsosult a lelkem, hogy saját barátomra emelek kezet. És nem csak úgy viccelődve… Igazán akarva, és dühből.
És, hogy ez a kettő hogy függ össze?
Hiába vagyok ilyen elcseszett, akik igazán bíznak és hisznek bennem, még mindig mellettem állnak.
Így fordulhatott elő, hogy a saller ( vagy „valami olyasmi”) után röhögve elindultunk hazafelé…
„Köszönöm srácok! Mert köszönettel tartozom.
Hiszen, aki velem van, arra csak a bajt hozom.”
2012. április 5., csütörtök
NEM...
Ha már álmomban is nemet mondok arra, amihez eddig tíz körömmel ragaszkodtam, akkor azért jól állok, nem!?
2012. április 3., kedd
változás...
"Bírlak. Ha tehetném szemet-hunynék felette,de sokan pályáznak a helyemre és én sem vagyok már a régi. Így sajnos nem tehetem."
Én akartam változni, esküszöm...
Sosem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az emberek. De ha lenéznek, azt nem szeretem.
Azok, akik így ismertek meg, elfogadtak, sőt elvárják, hogy ilyen legyek. Így állnak mellettem. Amint egy kicsit kedvesebb lettem és megpróbáltam beleolvadni a társadalmi normákba, egyből észrevettem, hogy más erős jellemek elkezdtek oltani, mondhatnánk: a helyembe lépni. Ezt sajnos nem hagyhatom. Nem is a hatalomvágy hajt, csak egyszerűen...nem szeretem, ha lenéznek.
Most, hogy újra visszaállok és oltásra oltással válaszolok, minden visszakerült a megszokott mederbe.
Lehet, hogy sok embernek ez nem tetszik, és lehet hogy ekkora pofával nem jutok sokra,de...eddig bejött...
"Nem leszek próféta, a hazám tesz majd róla.
Teszek rá, nem leszek más, mint aki máskor lettem volna."
Én akartam változni, esküszöm...
Sosem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az emberek. De ha lenéznek, azt nem szeretem.
Azok, akik így ismertek meg, elfogadtak, sőt elvárják, hogy ilyen legyek. Így állnak mellettem. Amint egy kicsit kedvesebb lettem és megpróbáltam beleolvadni a társadalmi normákba, egyből észrevettem, hogy más erős jellemek elkezdtek oltani, mondhatnánk: a helyembe lépni. Ezt sajnos nem hagyhatom. Nem is a hatalomvágy hajt, csak egyszerűen...nem szeretem, ha lenéznek.
Most, hogy újra visszaállok és oltásra oltással válaszolok, minden visszakerült a megszokott mederbe.
Lehet, hogy sok embernek ez nem tetszik, és lehet hogy ekkora pofával nem jutok sokra,de...eddig bejött...
"Nem leszek próféta, a hazám tesz majd róla.
Teszek rá, nem leszek más, mint aki máskor lettem volna."
2012. április 2., hétfő
fiatalság-bolondság...
Én nem tudom, hogy mi van a mai fiatalokkal...
Mi sem voltunk semmik ennyi idősen, de amiket a mostaniak művelnek… botrány.
Az öregeknél volt egy házasság, aztán egész életre hello.
Nálunk volt még szerelem.
Most: drog, pia, nők, balhé.
Tiszta 60-as, 70-es évek: Annyira szeret mindenki mindenkit, hogy minden közös. Nem számít semmi.
Régen csak a cigi ment körbe, ma már jár hozzá egy csaj. Ugyanúgy körbeadják őt is…
Most, hogy visszakerültem ebbe a ’nagybulizós’ társaságba, kicsit féltem: kiöregedtem már belőle.
A francokat! A 2. alkalommal már felvettem a ritmust, és most én is ebben élek.
Botrányos… de jó…
meghalni egy álomért...
Az eredeti terv az volt, hogy velem együtt ez a blog is meghal.
Aztán a második, hogy csak elköltözik.
El akartam tűnni a figyelő szemek elöl, és próbálni nem bántani, akit nem kéne, de rájöttem: miért én?
Miért kéne az eddig felépített életemet szétbombázni, mert valaki más meghátrált?
ebben minden...
„Az utcák, hogyha mesélni tudnának rólam,
Többé nem köszönne senki, én meg azt mondanám: jól van.
Engem felakasztana az élet, de gyenge a gerenda,
Minden szétesésem legendás, nem én vagyok a legenda.
A legelsők égnek ki először, de én a tűz vagyok,
Sok senki megbaszná az életet, de ők csak szűzfaszok.
A hip hop-ban a múlt, a jelen, jövő, minden én vagyok,
A sárban születtem, de kérdezd meg, a szemem mért ragyog?!
A kezem nem remeg, szívem dobog, akár az élőknek,
Ez a világ nekünk való, nem az isten-félőknek.
Ha tovább lépsz e világból, az emlékedet hagyd itt,
Mert nem a lelked 21 gramm, én szívok el annyit.
Nekem nem számít a minden, ami neked viszont fontos,
Te meg nem érted a semmit, mitől a lelkem lett csontos.
Vigyázz az emberekkel, kezet nyújtasz, kezet törnek,
Nekik a pénz az isten, de nekem csak papírszörnyek.
Az utca íze beitta magád a vérembe,
De meghalni egy álomért, tesó, ezzel nem érem be.
Én csak egy vendég, az élet meg csak egy étterem,
De olyan szar az étlap, tesó, hogy fogom azt' szétverem.
Imádok szeretni, ki nem szeret, azt gyűlölöm,
Van, kit elringat az álom, mást meg az élet vág fültövön.
Van, aki áldoz, én csak az életet üldözöm,
Néha túllövök a célon, aztán magamat is túllövöm.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)