A reggel bélyeget nyomott rám, stigmaként kell viselnem,
A sors tekintetétől lassan megfagyok a hidegben.
Hitelbe adott lelkemnek törlesztése állon csap,
Próbálok felállni, de ő vigyorog, hogy: „Álmodj csak!”
Feküdtem a porban sokszor, de nem adtam fel egyszer sem,
Mindig újra buktam, mert a szabályokat teszteltem.
Eltettem, amit nyertem, vagy elvettem, hogyha vesztettem,
De nyugodt szívvel felvállalok mindent, amit megtettem.
Tiszta fejjel gondolkozz, és úgy élj, hogy az jó legyen,
És ne csak abban bízz, tesó, hogy jókor leszel jó helyen!
Előfordul velem is, hogy csak a fogam szívhatom,
És ilyenkor jó, hogy a sok szart magamból kiírhatom.
Mi lenne velem, ha nem írhatnék több szöveget?
Nem tudnám rombolni az elém állított tömeget.
Mit tettem az asztalra, mi megmarad, ha elmegyek?
Ne gondolkodj annyit! Aludj! A holnap talán szebb lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése