tenklyú...

Mostanában az én telefonom látja el a hifi szerepét a péntek/szombat estéken, mikor már a kocsma bezárt, de mi még ott ülünk a "kerthelyiségben", és lassan fogyasztjuk előre kikért italainkat.

Végre az szól, amit én szeretek, és nem a zenegép "diumvisun", meg "tárátáttáá-tárátáttáá-zsá té zsá" ||zenéi|| mennek.

A legjobb mégis az, mikor valaki azt mondja: a legnagyobb, majd elindítja a saját zenémet...

okosságok...

"Amiről az elkövetkező generációnak fogalma sem lesz... - feladni egy levelet postán, levelezőlapot kapni - kézzel írni egy házi dolgozatot - fölvenni valamit videóra - ceruzával pörgetni amagnószalagot...tovább ? - nem tudni, hogy ki hívott telefonon - nem tudni, hogy mit csinálnak és gondolnak éppen a baráta...id - fölkelni a fotelból és csatornát váltani - hallgatni, ahogy egy modem betárcsáz -föllapozni egy lexikont - papír alapú térképet használni útvonaltervezéshez - megjegyezni a barátaid telefonszámát - tékából kivenni egy filmet (fizetni, ha nem tekerted vissza) - befűzni egy filmet egy fényképezőgépbe - hosszú úton az ablakon kifele bámulni nem egy képernyőre - várni a kívánságműsorban a kedvencszámod, hogy felvehesd kazettára - a könyvtárból könyvet kivenni, katalógust használni - szódapatront tekerni a szifonba - hétfőnkénti TV adásszünet helyett diavetítőzni apu narrátorkodásával - légkondicionáló nélkül élni - ki az a TV Maci - zsigulit vezetni - kézzel fogható fényképeket nézegetni - kívánni valamit ha zöld Trabit látsz - 22 órakor hazajönni buliból, mert vége - kaputelefonon felcsengetni a barátaidért - fűben fekve tücsökzenét hallgatni - kávét darálni az ABC-ben - TURBO rágós papírt gyűjteni - ruha zsebkendő - stencil - gőzös vonat - floppyra menteni számítógépről - szalagos magnóval felvenni az ovis öcséd anyáknapi köszöntőjét - kitörni a magnókazetta "pöckét" véletlen beletörlés ellen és leragasztani szig.szalaggal, ha mást akarsz rá venni - Igazi kulacsot tölteni málnaszörppel az osztálykirándulásra - Felhozni a pincéből a szenet és tüzet rakni a cserépkályhába gyújtóssal és összecsavart újságpapírral - Narancshéjat szárítani a kályha tetején az illata miatt!"

Szeretem, hogy az ilyen, és ehhez hasonló okosságokat pont azok az emberek teszik közzé arckönyvön, akik egyébként, állandó jelleggel telesz@rják az üzenőfalat, mások számára érdektelen információk tömkelegével...

Nekem ez egy kicsit képmutatás.
Ha kocka vagy, legalább valld be!!!

interneTTes kalandok...

1.
Amikor megnyomom a 'Home' gombot, az oldal az elejére ugrik... Majd a böngésző újratölti magát. Nem. Nem az oldalt, és nem Magát/Önt/Téged/Engem, hanem a böngésző-albakot...
Kár, hogy nincs a közelben valaki, aki ért az ámítógépekhez...

2.
De azért a profik se semmik:

Ez akár szerepelhetne az emberi hülyeségeknél is.

No comment...

csak úgy...

Állítás: Az idő, pénz!
Kérdés: Akkor az ATM egy időgép?
(A Time Machine)
(nem saját gondolat, de elgondolkodtató...)

a szabály, az szabály...

Fizetős parkolóban 'nénike' sírdogál, miközben 210 cm-es (gondolom) fiacskája próbálja győzködni az autót videózó parkolóőröket...

Üzenet:
Nem sírdogálni, meg győzködni kell, hanem betartani a szabályokat...
Ha az elkényeztetett fenekedet nem bírod rávenni, hogy 20 méterrel többet gyalogoljon, akkor fizess. Oké, hogy sok a fizetős (köztéri)parkoló, de azért akad elég ingyenes.
A választás lehetősége adott...

pro.-ra kontra...

(válaszlevél)

Én csak magamban zenélek, és nem teremtem a trendet,
Te a fegyelemre törekszel, én megbontom a rendet.
Hiába figyeltek, nem halljátok a csendet.
Én süketségben éltem, és a zenét láttam benned.
A világ nem segít, én mért segítsek rajta?
Hogyha néha bízom emberekben, én vagyok a marha.
Lehet ez a karma, mivel megbirkózni nem tudok,
De nem győz le az élet, mert a halál elől elfutok.
Egyszer talán célba érek, megoldódnak gondjaim,
A végén kedvezményként, majd beszámítják pontjaim.
Mert bónuszként írom le, azt mondja a tapasztalat,
A világ sakktábláján szinte már csak paraszt maradt.
Volt, hogy ezer arcomból százat tettem elétek,
A lelkem maradékát is, itt van ingyen, vigyétek!
Eleget volt nálam, ez a pár év nekem kurva sok,
Hiába üvöltöttem sokszor: „Én csak túsz vagyok!”
Mert ezer álom közül, igen, ezeregy volt rémálom,
És nem tudom, hogy meddig állok előttetek két lábon.
Mindenemet oda, boldogságot Egyetlennek,
Ha ezer érzésed űz, hogy maradjak itt egynek?
Mennék, amíg bírok, csak, hogy fájdalmat ne okozzak,
De a végtelen is kevés. Az érzések lefokoznak.
Melankolikus ütemre RAPszodikus soraim,
Az éterbe, mint rap-tengerbe szórjátok majd poraim.

Ó, Uram! Add, hogy ne legyek ily elvakult!
De mennyit ér egy álom a jövőről, ha megfakult?
Van, hogy álmaidban élsz, de mások élik meg az álmaid,
De, hogy repülj a kékmadárral, ha letépték a szárnyaid?
Elvettem az élettől, mit adott, mégsem nyerhetek,
Mert mindig elfelejtem, hogy már eladtam a lelkemet.
Semmi sem változik mégis megpróbáltam változni,
Az agyam mondja, menni kell, a lelkem nem tud távozni.
Két féle ember van: kinek muszáj, ki meg szereti,
Van, ki határokat tesztel, és van, aki megteheti.
Hé, Kyd! Hidd el próbáltam! A kezemben a radír,
De mit tegyek, ha tollal van telefirkálva a papír?
Vegyek elő újat? De a régi még a mindenem,
Látom még a zenét! Tudom, és nem színlelem.
Berendeztem színterem, de én voltam a báb benne,
A herceg nyert, de tudja, jobb lenne, ha már menne.
Szőke fürtök küldték a sárkányt örök szabira,
De nem kelt fel a királylány, és megdöglött a paripa.
Egy sosem mesélt történet, mert rémálmaid lennének,
Csodák csak a mennyben vannak, én meg csak itt lenn élek.
Én ez vagyok... Egy hang a belsődből,
Egy vérrel festett szövegkönyv, egy sosem hallott szerzőtől.
Egy könyv a polcról, mit leporoltak, felcsaptak,
Megpróbáltak elolvasni, belebuktak, elhagytak.
Örülnék egy szebb napnak, de a föld alatt csak sötétség
Ölel körbe rendszeresen, megvakulnék, ha fölérnék.
Nem futok már tovább, nem hagyom a piát fejbe szállni,
Nem akarok menekülni, inkább hagyom fájni.
Ha lopva akarsz élni, (legyen), én inkább lelépek,
És ha megtörténne mindez, többé nem nézek felétek.
Felcsapom a csuklyám, és eltűnök örökre,
Mert belefáradok lassan, a szarráfutott körökbe…

...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá...

gondolatok 2...

amik lemaradtak INNEN

Inkább vagyok bunkón őszinte, mint kétszínűen sz@rházi...

"Ha látja, mutatom, ha nem, elrejtem..."
ez milyen hozzáállás?

- Túl lépünk majd ezen is...
- (csak én sajnos, nem tudok ekkorát lépni...)


Minden csoda csak három napig tart....
Sajnos...

Ha tudod, hogy tudom, akkor miért csinálsz úgy, mintha nem tudnád, amit tudok...?
(Miért hazudsz?)


Megbüntethetünk valakit, ha valami rosszat tesz, ha előtte mi magunk mondjuk neki: "Azt csinálsz, amit akarsz!" ?

példa...

csak egy, az emberi hülyeségre:

"Elfelejtette jelszavát?
...
Lépjen be, majd változtassa meg jelszavát."

ez most komoly???

gondolatok a szakadék széléről...

"Kopott országúton kopott cipő koppan.
Aki lopott már a mától, talán holnap összeroppan."

Nem mindegy, hogy valaki "nagyszívű" vagy egyszerűen buta.
Mint ahogy az sem, hogy valaki bátor vagy csak hülye...

"Fejjel a falnak, a kezed fogják és vezetnek,
De előbb nőnek szárnyaim, minthogy meghajlok ezeknek."

- Mitől lesz valaki jó ember?
- Mindig helyesen cselekszik, és nem tesz rosszat másokkal.
- ...
Tehát. ha valaki például megmenti egy ember életét, az jót cselekszik?
- Igen.
- Még akkor is, ha látszik az illetőn, hogy elmeroggyant?
- Szerintem...igen.
- És ha a megmentett ember másnap felszáll egy iskolába igyekvő gyereksereget szállító buszra, majd felrobbantja magát...
Akkor érdemes volt megmenteni?
- ...

"Minden szavam legyen mától, minden szar embernek biblia,
Hogy minden jóembernek legyen holnaptól kit szidnia."

Mikor egy mentőautó hatalmas vinnyogás közepette elszáguldozik a buszmegálló előtt, minden tekintet a hang irányába szegeződik... Kivéve az enyém. Én az embereket figyelem. Van, akin a rémület, sajnálat látszik. Van, akin a megnyugvás, hogy nem érte jön. Van, akin beteges izgalom, hogy vajon hol fetrengenek leszakadt testrészek az utca porában...
Ha valaki egy ilyen pillanatban engem figyelne, valószínűleg az embertársaim iránti szánalmat látná az arcomon.
Nem tudhatjuk hová, és miért megy a mentő... Lehet, hogy csak ebédelni sietnek...

"Ha én papír lennék, testvérem, te nem tudnál rám írni,
Mert,  ha leírnád mit látok, azt más nem tudná kibírni."

Elmondod az érveidet, hogy védd a saját igazad egy nagyon rossz helyzetben, ha tudod, hogy a megosztott információval árthatsz EGY szerettednek? Elmondom: kurva nehéz megállni...

"Ezt most küldöm mindenkinek, akik gyűlölnek szeretni,
Akik félnek, hogy ha fáj, azt többé nem lehet feledni."

Ha magadban lefolytatsz egy vitát, amihez - igenis - két ember kell, és rájössz, hogy felesleges a megsértettet játszani, mert így csak az a kevés vitamentes pár perc megy sutba, amit olyan ritkán kapsz meg az élettől, akkor mi vagy te?
- Szeretem, hogy ilyen okos vagy.
- (szerintem meg elmeháborodott...)

"Én az utam járnám, de ez járhatatlan,
Ti csak engem láttok, de mi itt van bent, az láthatatlan."

Nem szeretem, amikor valaki egy babonával, vagy más emberek véleményével magyarázza tetteit. Mindent amit tesz, azt magáért teszi, saját, önző akaratából kifolyólag.

"A legtöbb lélek itt már nem lebeg, csak téblábol,
És téged is lerántanak, ha vajból vagy, nem téglából."

Elfáradhat valaki lelkileg? Most úgy érzem, igen...

"A sárból ezüst lesz, a kutyákból meg istenek.
A csodákkal csak egy a baj, az hogy csodák már nincsenek..."

(Tkyd - Myself http://www.youtube.com/watch?v=tRaqQzYdIKc)

igaz...

Létezhet a nagy ő?

Mindenhol csak azt hallani, látni, hogy mindenkinek van egy lelki társa, akivel mindig minden szép, és akivel halálos ágyán fekve végre megnyugodva távozhat a világ fájdalmai közül az ember. A főhős mindig megszerzi álmai párját, kisebb-nagyobb akadályokon átküzdve magát.
És akkor hepiend…
De azt nem látjuk soha, hogy mi lett ezekből, egy kis együtt töltött idő után. A hősregények folytatását, a mai világba áthelyezve, valahogy így képzelem el: a lány megcsalja, majd elhagyja a fiút egy másik srácért (esetleg csajért, mert hát már nem lehet tudni), mert a srác állandóan a haverokkal betépve flash-el, mert csak egy másik világban képes megnyugodni, és csak oda tud elmenekülni a lány állandó nyafogása elöl. A lány egy ribanc, a srác egy idióta. Kövezni mindegyiket lehet, de valahol legbelül érezzük, hogy nem érdemes.

És amikor azt mondjuk: valaki „válogatós”…
Aztán miért?
Lassan 7 milliárd ember él a földön. A férfiak és nők variációja, kombinációja, permutációja (nem értek hozzá, osszátok be, valamelyik jó hozzá) szerintem igencsak közel van a megszámlálhatóan végtelenhez, de…
Ha csak kicsiny országunkat nézzük, ebből a 7 milliárdból kb. 10 millióan beszélik ugyanazt a nyelvet. Ez durván a teljes emberiség 0,14 %-a. Máris kezd halványodni a „válogatós” szó erőssége.
Az emberek nagy része a környezetéből választ magának társat. (ugye, hogy kezd eltűnni?)
Tegyük fel, hogy egy ember, egész élete során megismer kb. 5000 másikat (~0,000071 %), és abból mondjuk 1000-et (~0,000014 %) ismer annyira, hogy eldöntheti, érdemes-e vele kezdeni. Akkor az a bizonyos szó már nem más, mint egy anyagi pont, melynek se tömege, se kiterjedése nincs…

Mindig van egy szebb, okosabb, erősebb, jobb…
„… talán mindenkinek meg kéne várni a sarkon túl közeledő jobbat…”

Talán…