2012. március 18., vasárnap

0...

1.
Á, hagyd a francba, ez úgysem történhet meg!
Nem fordíthat hátat senki a történteknek.
Kis idő, csak ennyi kell. A minőségért tenni kell.
Maradunk, mert csak úgy érezzük, hogy menni kell.
Mennyi jel, mi maradásra bíztatna?
Nincs vége még a meccsnek, nem ülhetünk a kispadra.
Egy kis fűszer, ami ízt adna. Míg élek, addig tennem kell!
Sosem fogadom el, ha azt mondják, hogy mennem kell!
Ha így lenne, hidd el, a világ kettészakadna,
Itt vagyok még mindig, a valóságot tagadva.
2.
Mért lenne ez így jó? Mért mindig csak én, meg én?
Mért nyújtsam a kezem, ha nem is nézel már felém?
Elegem van, nem érdekel. Elhúzok a picsába!
Próbálkoztam, falnak mentem. Küzdöttem, de hiába.
Talán nem is rajtam múlt. Mért csak én hibázhatok?
Követtelek vakon, mert én birka, ti meg pásztorok.
Talán most kimászhatok. És üvöltve megszólalok.
Hogy ne lássak, a szemembe szilánkokat szórtatok.
Sok mindent elnézek, de ne nézzetek hülyének!
Mért ne élhetne az ember szimplán csak a dühének!?
3.
Szia! Bocs, hogy zavarlak! Egy perc, ennyi lenne csak.
Az ember nagy levegőt vesz, és szépen lassan belecsap:
Na, jól van, legyen. Tessék! Itt vagyok még mindig.
Egyet-egyért cserébe. A rossz dolgokat széthintik.
Legyen mindig jó. Csak mutasd hogyan! Hol az út?
Ott leszünk majd, együtt, ahova a szél odafújt.
Én teszek, meg te teszel. Teszünk együtt egymásért,
Nem dobjuk el, mit kaptunk. Főleg nem majd egy másért.
Vállvetve vívjuk meg, minden egyes harcunkat,
És sohasem felejtjük el az egymással kötött alkunkat.
4.
Már szinte meg sem lepődöm a sötétségnek árnyain,
Végül részeimmé lettek, pedig letépték a szárnyaim.
Nincs már, miért küzdjek. Nincs már, miért hajtani.
Nincsen már mit tenni, csak a fejemet lehajtani.
Rácsapni egy csuklyát, és elbújni a sötétben,
És csendben onnan figyelni, az Élet milyen törékeny.
Ti voltatok fölényben, és már belefáradtam.
Tolvajokkal jöttél, így minden kincsem átadtam.
Ebben sem vagyok biztos már, hogy még reppezni jó.
Saját energiám emészt fel. Ez a depresszió.
5.
Ha nem, hát nem. Így döntöttél, elfogadom.
Megtettem, amit lehetett, a ’mindent’ csak egy fogalom.
Nem köpködök, megfogadom. Nincsen, miért harapjak.
Érzéseim elnyomják, nem élhetek a haragnak.
Egy könyv vagyok a polcról, amit leporoltak, felcsaptak,
Megpróbáltak elolvasni, megakadtak, elhagytak.
Nem bunkóság mit írok, csupán közölném a tényeket.
Ha felkészülté, keress meg, és elmondom a lényeget.
De azt kívánom légy boldog, és legyen szép az életed!
Találd meg, mit keresel, a sötétben a fényeket!

5 fázis. Csak ennyi lenne. A múltamat már elhagytam.
Bezárult a körforgás. Megnyugodtam, mert meghaltam.

http://www.youtube.com/watch?v=AeQGjh3huyk

2012. március 11., vasárnap

Eddig legalább én tudtam, hogy mit akarok...

"Felborult a világ... Eltűnt az egyensúly..."

2012. március 10., szombat

Most szívem szerint elindulnék, és csak mennék. Szépen, lassan, nyugodtan. Mennék, amíg el nem érnék egy bizonyos pontot. Sétálnék, amíg el nem jutok a legközelebbi világvégére. Megállnék. Levenném a kabátomat. Vennék egy nagy levegőt, és lent tartanám, amíg bírom. Aztán vennék egy hatalmas lélegzetet és üvöltenék. Üvöltenék, de akkorát, ami már fáj. Amit már rossz hallani. Amilyet már senki sem akar...
Aztán leülnék a világ szélén és várnék...

2012. március 6., kedd

1...

Egyetlen érintés, mi bármely percben megnyugtat,
Azt is bátorítja, aki tudja jól, hogy elbukhat. 

Nem azért állok a szakadék szélén, mert le akarok ugrani, hanem mert jó a kilátás...

Tudom, hogy a tudatom tudatja, hogy tudni jó, 
De a tudakozó is tudja jól, hogy tudatosan dugni jó.

Minden nagyképűség nélkül: eddig azt hittem, hogy nem vagyok egy hülye-gyerek, de az elmúlt pár napban rá kellett jönnöm, hogy talán mégsem vagyok elég okos...

Gyere velem, barátom! Új-telep vár a határon. 
Csak felveszem a sapkám, a cipőm, meg a kabátom.

Most látom, hogy megvan az első hivatalos "rendszeres olvasó". Helló, Bence!

Érzek, amit érzek. Csak az biztos, ami létezik. 
De ha hiányzik egy kis darab, az egész lassan szétesik.

Ok-okozat...
Érdekes dolog. Szerintem csak nézőpont kérdése.
Ami volt, hozzájárult ahhoz, ami van. De ami van, az azért van, hogy ne az legyen, ami volt...

Ilyenkor, ha tehetem, csak írok, és csak hallgatok, 
És bízom, hogy egy szebb holnap elfeledtet egy sz*r napot.

Elmaradt előadások, egy nap egy rég nem látott baráttal, rengeteg ökörködés, lehetőségek, jó kedv... mégis úgy érzem, hogy ez egy rossz nap. Hát hogy van ez?

Elkárhozott lelkemből, ha kitekintek, nevet: 
Sötétebb van odakint. Hogy süljön ki a szemetek!


Hová fajult ez a világ:
"Te a tesóm vagy, nyugodtan megd*ghatod a barátnőmet."
VÉTÉEF???

Nem bírok már hallgatni, a csend, ami megölhet. 
A beat-et csak a szívemből, a szívemet meg Tőled.


A szónak súlya van... De nem mindegy, hogy "nagyszavak"-ként használjuk őket, vagy őszintén és szívből...


Egy születés, egy halál, egy ember, egy élet. 
Két részre szakadt, egy testbe zárt lélek.
változni, igenis lehet...
Két születés, egy halál, két ember, egy élet. 
Egy egésszé olvadt, két testbe zárt lélek.


Ha nem tetszett a zene, akkor játsszad vissza ezerszer! 
Ha rájöttél a mondandóra, könyörgöm, hogy felejtsd el!

- És te miért nem?
- Átadom a helyem a tehetségesebbeknek.
- Jó kifogás. Ezzel könnyű kihúzni magad.
Nem adom fel, csak máshol keresek tovább...

Van hogy álmaidban élsz, de mások élik meg az álmaid. 
De hogy repülj a kék madárral, ha letépték a szárnyaid?

"Hogy vagy?"
Tényleg hülye kérdés.
Értelmes válasz nincs, segítő reakció szintén...

Hiába figyeltek, nem halljátok a csendet, 
Én süketségben éltem, és a zenét láttam benned.

Érdekes úgy beszélgetni valakivel, hogy nincs hangja.
Ekkor jön jól, ha félszavakból is értjük egymást...

Mért kell a sorsnak lendületet vennie? 
Egy b*szott nagy téglával pofán kennie?

Isten nem ver bottal.
"Ez most nekem így jó."
Mintha hallottam volna már ezt egyszer. Ja nem, én mondtam...

Mond ki még egyszer a nevem, és én eltűnök az útból! 
És ha vége van a filmnek, hidd el, nem játszom le újból.

Mi van, ha a legjobb barátod nem lehet a barátod...?

Egyszer, hogyha meghalok, a síromra lesz faragva: 
Habzsolta az életet, de belehalt egy falatba...

2012. március 2., péntek

Vannak dolgok az életben, amit nem értek...

De nincs olyan, amit ne szeretnék érteni.

Ezért felteszem a kérdést...