egy kis slam...

Szám szótlanul szövi tele papírom,

Hiszen írom, amíg bírom.

Bár szavak nincsenek, csak apró szótagok,

Mielőtt valamit itt hagyok

Gyorsan törlöm.

A radír gyorsan kopik, mint a bőröm,

Pedig körmöm nem engedi tollam,

És bár szívemben dübörög a szólam,

Valami mégis elnyomja.

De ha elmondja,

Olyanokat tudsz meg,

Mikből tudatod tudat alatt tudatosan túszt szed.

Sosem voltam túl szent, de szentül túlóztam,

Középen haladva, szembe a széllel, a széllel szemben huggyoztam.

Túl sokszor jött a számra,

Hogy „Halál a májra!”

De ha egyszer a szám várja…

Aki csinálta a pálinkát, nem csak a pohárba szánta.

„Hiába vagy kába, a szöveged sánta,

Nem leszel költő, és nem kerülsz be a megasztárba.”

Így lesz ez is csak sötét szobámnak sötét szobalánya.

Ülök tovább csendben, míg üvölt a fejemben.

Aztán összeáll a szöveg, és elfelejtem.

Ezt csak én hallom, mert ez hallhatatlan.

Szemtelenül hallgatja el tán a szám.
Lehet, így lesz halhatatlan…