unom...

„Unom már! – Mit? – Hogy meg akartok változtatni.”
De ha rajtam múlik, az összes ilyen rá fog baszni.
Mért kéne megfelelnem?
Ha elromlott valami, mért kéne megszerelnem?
Eldobom a faszba, lesz majd másik fél áron.
Én az álmaimat élem, nektek az élet egy rémálom.
Fél lábon kibírom, amit adtok, és csak nevetek,
Ti köpködtök utánam, én meg nem tudom a nevetek.
A hírnév jó, ha jó, de mit nevezünk hírnévnek?
Nektek szemet szúr, de én örülök, hogy így élek.
Lehet, nagy a pofám, és néha kicsit túlzok,
De én tettem értetek, és néha bizony túl sok
Amit vállalok. De ez egy ilyen állapot.
Az ilyen szarháziak hozzák ki belőlem az állatot...