végre...

Már-ár közhely: Inkább egy okos hülyéskedjen, minthogy egy hülye okoskodjon... De ez így van.

Ma volt "egy kis időm" youtube-ozni (amit nem igazán szoktam), és valahogy egy olyan vlog-ra (video blog) találtam, amitől elszállt az agyam.
Az arc nélküli manus DumaRagu című műsorának egyik epizódja volt, amin... hogy is mondjam szépen... beszartam.
Intelligens, tehát van értelmes mondanivaló (is). Humoros, és nem csak fingos, szarós viccekkel teletűzdelt idétlenkedés. Értelmes határokon belüli rajzfilm-hatás. Na meg az előadásmód. Kész az ürge.

Mély tisztelettel adózom neki! És hát... nem is tudom... talán köszönöm!

Végre egy jó kis "valami", amit "talán" érdemes figyelemmel kísérni.

http://www.dumaragu.com

Mert hát, ami szerintem jó, az jó! Szerintem!

naezbeteg...

"...odamentem a drágább kajálda pultjához. Egy fiatal, alacsony, szőkés-gesztenye lányka fogadott hívogatóan kedves mosollyal az arcán. Kérdezte: mit parancsolok?
- Egy folyékony hátizsákot, öt darab OSB-s szélmalmot, és egy egyiptomi kirándulást, Londonba!"
(O.o)
XD

http://www.dumaragu.com/

sodori...

Ha ütős cuccot akarsz, akkor sodrok majd az évekből,
Hogy lássad, amit én, és tanuljál az életről...

őt nem...

Állok a pultnál, mint egy ember. Éppen átadom az italok árát, mikor mellém áll egy kedves hölgy ismerősöm. Szemébe nézek, és ő egy hatalmas mosollyal válaszol. Megszólal belőlem az illem, és a már elfogyasztott alkohol:
- Szia! Te mit kérsz?
És az az óriási mosoly a kétszeresére nő:
- A telefonszámodat...

Fordított helyzetben nem lenne benne semmi extra, de velem ilyen még nem történt. Lefagytam.
Ott áll mellettem egy szép, kedves, aranyos lány egy ilyen mondattal, és én csak nézem... Szívem szerint ott helyben megadtam volna neki a számom, de... Belegondoltam, és arra jutottam (az alatt az egy pillanat alatt), hogy nem engem érdemel. Én túl nagy f@sz vagyok...
Már az első beszélgetésünk alkalmával megfogott. Annyira közvetlen és kedves volt, hogy egyszerűen azt éreztem most, hogy őt nem akarom bántani...

Máshoz viszont nem értek...

felismerés...

Réges-régen, egy messzi-messzi McDrive-ban:
- Sziasztok! Mit adhatok? - lány az ablakban.
- Szia! 2 sajtburgert, 1 közepes krumplit, és egy McFreez-t... Te kérsz valamit? - sofőrünk.
- Egy új életet, ketchup-pal... - én

De...
Rá kellett jönnöm, hogy egy szar az élet,
És nem lesz jobb akkor sem, ha ketchup-pal kéred...
=D

amatőrök...

Valamelyik este néztem egy filmet, és elhangzott benne egy - már gondolom mindenkinek ismerős - párbeszéd:

Egy személy fegyvert szegez egy másikra, majd megkérdezi:
- Ki volt az?
- Nem mondom meg.
- KI VOLT AZ? - majd élesíti a fegyvert. (alapból, eddig miért nem volt élesítve??? o_O)
- Ha megölsz, sosem tudod meg...

Na, itt álljunk meg!
1. "Ha megölsz, sosem tudod meg!"

2. Én, ezután a mondat után, egy tiszta, önelégült, huncut mosollyal úgy lőném szét a drágalátos társalgópartnerem bal lábfejét, ahogy azt szakszerűen kell... És ha még mindig nem hajlandó társalogni, akkor a másikat is... Majd az egyik kézfejét... Aztán a másikat...
Rengetek sebet lehet ejteni egy emberi testen anélkül, hogy az idő előtti elhalálozáshoz vezetne... =D