Állok a pultnál, mint egy ember. Éppen átadom az italok árát, mikor mellém áll egy kedves hölgy ismerősöm. Szemébe nézek, és ő egy hatalmas mosollyal válaszol. Megszólal belőlem az illem, és a már elfogyasztott alkohol:
- Szia! Te mit kérsz?
És az az óriási mosoly a kétszeresére nő:
- A telefonszámodat...
Fordított helyzetben nem lenne benne semmi extra, de velem ilyen még nem történt. Lefagytam.
Ott áll mellettem egy szép, kedves, aranyos lány egy ilyen mondattal, és én csak nézem... Szívem szerint ott helyben megadtam volna neki a számom, de... Belegondoltam, és arra jutottam (az alatt az egy pillanat alatt), hogy nem engem érdemel. Én túl nagy f@sz vagyok...
Már az első beszélgetésünk alkalmával megfogott. Annyira közvetlen és kedves volt, hogy egyszerűen azt éreztem most, hogy őt nem akarom bántani...
Máshoz viszont nem értek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése