bornapok...

Hol kezdjem?

Délután rám csörög Gyurma, hogy mi lenne, ha leenne minket a fene hozzá, egy kicsit segíteni. Hát..őőő..izé-Lesz pia-Háhogyafaszbane?!
Kulturálisan lesétálok a megbeszélt időpont... után egy fél órával, ezek meg sehol. Faterjával eldumálgatunk egy kicsit, mikor is megérkeznek egy zsák sörrel. Nagy pakolás lesz...
Még mielőtt nekiállnánk rendbe rakni a helyszínt, le is csúszik egy söröcske. Meg még egy.
Aztán pakolGATÁS: egy szög ide, egy csavar oda, egy kulcs a falra, egy valami a kukába. Na, igyunk hát akkor egyet. Megint munka színlelés, megint ivás.
Valahogy mégis csak rend lett, uh most már végre ihatunk.
"Lehet, hogy este átugrunk a bóri mornapokra!" mondattal befejeztük a "nagy munkát".
Még haza sem értem(5 perces út), de már csörgött a telefon, hogy mikor indulunk már...
Indulás, banda összeszedve, utolsó utasra várva előkerül egy kis pálinka. Na, utcu neki, és meg sem álltunk... az első kocsmáig. Ez kocsival, úgy kb. 1 perc. Veszünk egy üveg konyakot, mer hát mérne. De ha már itt vagyunk, ihatnánk egy sört. A kb. 20 perces úton bedrinkeltük a maradék páleszt, mert hogy az jó. 2,5 liter konyakkólával nekiesünk a BORnapoknak. Nem parkoltunk messze, de mire elértük a pálinkás bódét, már nem (hiszem, hogy) volt a kis KK-ból. Aztán ott egy röpke 1-2 perc alatt lebutítottuk a kiszolgáló lánykát, és megkértük, hogy ha már ilyen messze eljöttünk, adjon már valami kemény itókát. Adott. Lecsaptuk, aztán...













Másnap reggel korán kelés, mert 8ra menni kell tanfolyamra. Hát mondani sem kell... ejj de szépek lehettünk. Még az óra kezdete előtt, nézzünk be a hipersupermarketbe valami flamó után... Erre jön szembe velünk két kb. olyan szinten álldogáló haver, mint mi. Ezek még reggel fél8kor ott üldögélnek a tecsó parkolóban, szanaszét sörös dobozok közepette. De hát mi sem voltunk restek - meg hámá mégis csak, nehogy már csak őket bámulja mindenki - mi is leülünk kis körükbe, és még totálcsúnyán elkezdünk vedelni fél órával a KRESZ(!!!!) óra előtt.

Még jó, hogy oktatósrác ilyen kis laza, és a helyzetet szemmel felmérve simán azt mondta, hogy lépjünk le előbb. Szerintem belátta, hogy az állapotunk egyenlő az életképességhez szükséges agyi szint felének a köbgyökével. Per 4.

Ja, és ha már ilyen hamar lerendeztük a közlekedéstudományt, ugorjunk már még be a St. Ferenc Pub-ba egy laza levezetőSörre...

Lényeg a lényeg: Úgy megünnepeltük a bornapokat, hogy még szÖLLÖt sem láttunk...