óckúl...

Szidtam én már eleget az egyetemet, de azért az ilyen pillanatokért úgy érzem (még ha el is baszarintottam*) megérte:

Én úgy ölnélek meg, hogy ezt a mágnest belecsempészném a cukorkák közé, és a következő MR vizsgálatnál...  

Téged úgy ölnélek meg, hogy beöltöztetnélek mikulásnak, és bedobnálak egy venezuelai börtönbe. Mert Venezuelában nem hisznek a mikulásban...   

- Vagy belőled csinálnám a zombi-majom hadseregemet...
- De én vámpír vagyok.
- Nem akarsz inkább szamuráj lenni?  

- És mi van akkor, ha egy vámpír megharap egy zombit? Akkor ki változik át?
- A vámpír nem harapná meg, mert nem érezné a vért.
- De ez egy hikomat vámpír, és megharapja.
- Akkor ennyi erővel a fákat is megharapná...
- Hát ha egyszer hikomat?! 

- Jajj, Sanya megint kezdi az Alkonyatos baromságait! 
- Nem, én a Vámpír naplókat nézem.
- Ja, akkor az kamu!  

Örökbefogadtam egy csövest. (...) Adtam neki 30 forintot, úgyhogy most már az enyém. 

- Szerintem én a Purgatóriumba kerülök.
- Én azt úgy képzelem el, mint ezt a buszpályaudvart... Ugyanezekkel az 'arcokkal', csak mindig lenne 5 percem a busz indulásáig.

És ezek csak ma délután, és abból is csak pár részlet, mert ennyi baromságot még én sem tudok megjegyezni...




* Drága chrome nem ismeri ezt a szót, de helyette javasolta: "viszontláttam"
   Nem pont erre gondoltam... ;)