csak öt betű...

"Én bánom, nem szánom,
Mert a szánalom, mi elsüllyeszt, a víz nem visz át a gáton.
Én látom, hidd el, hogy szenvedsz! Nekem is fáj, ugyanúgy, mint neked,
De én már rég másfele megyek.
Isten Veled!
Az út túl hosszú.
Nekem rövidebb a táv, már rég tudom: így ért utol a bosszúd.
Látom a szemedben az arcomat, most kedvtelen.
Mikor hazudik a szám, eléggé szemtelen.
Így tituláltok ti. Így figuráztok ki.
Ilyenek vagytok ti. Így írtok ti, mert semmit nem bírtok ki.
Csak birtokolni akartok,
De a lélek nehéz, a végén mindannyian megszakadtok.
Elakadtok, mert ismerni akartok.
Látjátok bennem, amit másban nem,
Pedig nem vagyok az, minek hisztek. Csak kárba megy
Az érzelem, mit felém pulzáltok.
A megismerés felénél nem értetek, megriadtok, lepauzáltok,
Megálltok. Megbántott lélekként sajnálattal hagynátok el.
Ha nektek ez kell, hát adjátok fel!
Menjetek el! Felejtsetek el!
Az ember bonyolult, ha fáj, úgy érzi felejteni kell.
Változom én is, hidd el! Lehet nem látod.
Csak várod a változást, és engem vádolsz.
Rám számolsz minden rosszat, de az élet nem egyszerű.
Csak egy pillanatkép vagyok. Egy ember. Csak öt betű..."
/Deego/