ki...

"Egy kérdésem maradt: Ki a fasz vagy te?"

Nem én vagyok akkezdet, de én leszek a végetek,
Mint Szodomát és Gomorát, mindenkit felégetek.
Én vagyok a bűn, és én vagyok a parázna.
Én költök, te csak fröcsögsz, betépve, meg anyázva.
Én vagyok a srác, akit a buliban kiröhögtél,
Aztán én voltam a vér, amit a budiban felköhögtél.
Én vagyok a könyv, amit csak tartasz a kezedben.
Csak nézel, de én vagyok a farkas a szemedben.
Én voltam a nap, majd én lettem a felhő.
Még mindig kölyök vagyok, aki egyszer talán felnő.
Én vagyok a toll, de engem sosem vezetnek,
Ha én lennék a nyugat, elküldenélek keletnek.
Én voltam a minden, aztán lettem semmi se.
Én vagyok a kárhozat, az ördögnek szánt szentmise.
Én vagyok a felejtés, néhányaknak emlék,
Én voltam a szív, egyesekben csupán vendég.
Én vagyok az ostor, kezében a hajcsárnak.
Én vagyok az egyetlen egyede a fajtámnak.
Én vagyok a kereszt, amit saját magam cipelek,
Eladott lelkem darabja, mit még mindig fizetek.
Én vagyok a fű, a tű, a por, meg amit elképzelsz,
Én vagyok a flash, amiben rossz álomként eltévedsz.
A hip-hop-ban a múlt, a jelen Kyd, a jövő én vagyok,
Még akkor is, ha ezek után nem lesz, amit itt hagyok.
Én leszek az élet, de csak utána a halálnak,
Mert maradok, míg tudok, amíg meg nem találnak.
Üvöltök, míg bírok! Én vagyok a hang a fejedben.
Hiába próbálsz elnyomni, miattam leszel kegyetlen.
Testvéred vagyok, ha elfogadod hibáim.
De én vagyok a harminc ezüst, és Ábel helyett Káin.
Én voltam az első, és én leszek az utolsó.
Mert, hogy temetnék el a pofám? Nincs akkora koporsó.
Én vagyok a tükör. Mondd, hogy mit látsz bennem!
Az igazságot mutatom. Tudom szar, de nem megy szebben.
Én vagyok a valóság, de nekem is volt álmom.
Eddig reméltem, hogy elérem, ma már viszont látom.
Mielőtt még szólnál, én is érzem, kicsit Hisz Sztoris,
De mindegy, mert én vagyok a kezemben a pisztoly is.
Én vagyok az igazság, de mégis engem basztak le.
Ez vagyok én... És ki a fasz vagy te?