kettőnullaegykettő...

A tavalyi év kezdetén elkönyveltem, hogy az akkori helyzetek szerint én azt az évet túlélni nem fogom...
Családi gondok - én : 1 - 0
Párkapcsolat - én : 1 - 0
Egyetem - én : sok - 0

Aztán valahogy... nem tudom... valami történt. Nem értettem hogy, de valahogy minden jobb lett.
Az események elkezdtek pörögni...
Hatalmas buli-kirándulások, és szinte minden hétvégén kerti-party nálunk a barátokkal.
Osztálytalálkozó, újrabarátkozás régi ismerősökkel.
Szokásos helyi programok kisebb-nagyobb sikerrel.
Voltunk Szlovákiában, eljutottam a tengerhez.
Jópár random kocsmatúra, strandolás.
Egyetemen vittem minden eddigit (jeles, mondom JELES SZÁMÍTÓGÉP ARCHITEKTÚRÁK vizsga!!!!(((((((jó, igaz, hogy már negyedszerre voltam belőle, de akkor is...)))))))), ami természetesen azért is vicces, mert pont most kell mindennek stimműűnie, amikor kénytelen vagyok szüneteltetni.
És év végén egy új lány...

Szóval igazából a '12-es év a barátok éve volt... És tény, hogy visszahoztak a szakadék széléről...

Sokat agyaltam, hogy ez a változás vajon minek a hatása!?
Próbáltam ráfogni egyes dolgokra, próbáltam felhúzni rá különböző magyarázatokat, de valahogy egyik sem passzolt 100%-osan...

Aztán most, hogy passziváltam, és elkezdtem az állítólagos nagybetűs életet (ügyintézések, melókeresés, stb.), valami olyasmire jutottam, hogy talán ez az év nem véletlenül volt ilyen jó...
Úgy gondolom, hogy így záródott le egy korszak az életemben, és meg kell hagyni: kurva jó befejezés volt!

PS: Az élet szép!