nemtom...

Nem látok mást, csak feketét meg fehéret.
Ez lennék én: a végletek embere.
A pokol kapujában Szent Péter bekéret:
"Egy betévedt betépett?" (Nem) Életek sampler-e.

Befogadom, mit látok. Gyors kör a pirosban,
Aztán fel a kékbe. A direkcióm térképen.
A zöldön állok, gyógysör a tilosban.
El, aztán újra itt. A dimenzió képlékeny.

Meghasad az idő egy decemberi hajnalon.
Sűrűsödő napfoltok jelennek meg a napon.
Ilyet csak egyszer látsz. Egyszeri alkalom.
Atomvillanás dobja fel a napom.

Le, aztán fel. Újra itt, köztetek.
Reinkar-Náció - nincs választható faj.
Szürke hétköznapok, betonszürke közterek,
A zene is csupán egy fárasztható zaj.

Szürke a lét... A grafitot ti hozzátok,
Az én fantázián végtelen. Mégis szidalmat füleltem,
Mert színtelen az életetek, és mégis ti mondjátok,
Hogy nem látok semmit, mert színvaknak születtem...


"Színtelen világban színvaknak lenni..."