2017. május 31., szerda

Néha úgy érzem, hogy rám szakad az ég. Hát nézd,
úgy a legkönnyebb pofára esni, ha hátul a kéz.
De mindig előre kell menni! Egy újabb fejezet, egy rész.
"Persze, beszéld csak be magadnak! Pár vodka és kész
egy újabb party. Ha nincsen money, mondd, mire mész?
"
Majd lesz kommersz, meg alkalmi. Ennyi, nincs vész.
Előkerül a kés... A citrom megy a tequilának.
A gyomrom morog, a májam szenved, az agysejtjeim kiabálnak.
Így megyek neki az éjszakának, megfelelve a vér szavának.
Csak nem értem, hogy a démonok a fejemben ilyenkor mért zabálnak?
Kívül nevetek, belül örjöngök, szenvedek, megpusztulok!
A plusz dolog, hogy már azt sem tudom, rappelek vagy blues-t tolok...


 

I think I'm starting to lose my sense of humor
Everything's so tense and gloom
I almost feel like I gotta check the temperature
Of the room, just as soon as
I walk in, it's like all eyes on me
So I try to avoid any eye contact
‘Cause if I do that, then it opens a door
For conversation like I want that..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése