egyetlen...

Egyetlen szó, ami megváltoztat dolgokat,

Ami nem hogy könnyítené, nehezíti csak a gondokat.

Egyetlen tévedés, mire azt hinnéd, hogy semmiség,

De másnak oltári teher, az „egyetlen” nagy mennyiség.

Egyetlen lélek, amit megtartanál, de veszni kész,

Tekinteted rá szegezed, de ő már régen messzi néz.

Egyetlen harc, ami kezdetektől jelen van,

Végtelenig húzódik, és csak az érti, ki benne van.

Egyetlen szempár, mi csak azt látja, mit szeretne,

Az agya elvakítja, más már nem fér be a keretbe.

Egyetlen mosoly, ami változtathat mindenen,

De hiába a nagy mosoly, ha látod jól, hogy színtelen.

Egyetlen érintés, mi bármely percben megnyugtat,

Azt is bátorítja, aki tudja jól, hogy elbukhat.

Egyetlen élet, szebbé ezer dolog dolgozza,

De hogy lehetne boldog, ki a világ súlyát hordozza?

Egyetlen halál, amit talán semmi nem követ,

Nem tudsz tenni semmit, akármikor eljöhet.

Egyetlen érzés, amit ezer módon megélhetsz,

Mindannyiszor olyan lesz, amit soha nem érthetsz.

Egyetlen gondolat, mi ott van mélyen legbelül,

Csak akkor találod meg, ha a szíved sötétségben elmerül.

Egyetlen szív, ami ezerfelé szakadhat,

De mindig lesznek olyanok, miket soha meg nem tagadhat.

Egyetlen álom, amit talán soha nem érsz el,

Szívvel kell harcolnod, meg lélekkel, de nem ésszel.

Egyetlen…, a minden, az igaz, és örökké,

És így változik át az EGY végtelen számú körökké…