- Tudom, mit akarsz, fiam...
- Még mindig rajtam tartod azt a mindent látó szemed? Felettébb hízelgő...
- Nos... Mondhatnám, hogy a jó pásztor nyája legnyakasabbikát is tereli tovább... De utóbb még álságosnak hatna.

- Megfontolhatnád, hogy hosszabbítást adj... Jól jönnék még a ti oldalatokon...
- Most is alkuszol, hogy a mennybe juss? Hányszor mondjam még el, hogy ez nem így működik?
- Nem szolgáltam még eleget? Mit akar még tőlem?
- Csak a szokásosat: önfeláldozást, hitet...
- Hinni hiszek, az Istenért!
- Nem, nem, nem! Te tudod. Az nem ugyanaz. Te láttad.
- Sose kértem, hogy lássak. Ezzel az átokkal születtem.
- Áldással... Amit önző erőfeszítésekre tékozoltál.
  Világéletedben mindent csakis magadért tettél, hogy visszakufárkodd magad az ő kegyeibe.
- Lehetetlen szabályok... Végtelen tiltások... Ki jut föl, ki jut le... S miért...
  Még csak nem is értesz minket.


  Mért én? Ez nem véletlen, igaz?
- Fiatalon halsz meg, mert kamaszkorod óta másfél dobozzal szívsz...
  A pokolra azért kerülsz, mert ilyen életet éltél.

  Neked annyi...