És így teszel tönkre egy újabb életet...
Vagy kettőt...
Vagy többet...
Na jól van, hagyjatok...
2017. július 15., szombat
2017. július 13., csütörtök
panaszkodnék...
- Veled volt már ilyen? Igen? Mondd csak milyen!?
- Kicsit olyan, mintha visszafelé verne a szívem...
- Kicsit olyan, mintha visszafelé verne a szívem...
2017. július 12., szerda
angyalok keltettek feketében, démonok kergetnek...
Akit hallgatsz, nem a spanod. Akit akarsz, nem az vagyok.
Érzem, lassan bekattanok... Beka-beka-bekaphatod!
Így van a szememben tűz... Erő a harchoz, ami bennem dúl.
Így lesz a fejemben rend, a lelkemben csend, a szívemben egyensúly...
2017. július 5., szerda
az idő urai...
Nem érdekel semmi, csak adjatok egy mondatot,
És ha nem ragaszkodsz hozzá, meghajlítom a holnapot.
Változik minden, ahogy megváltoztam én is,
Három felé szakadtam, de egybe' vagyok mégis.
Előtted állok. Ez vagyok. Ez kell!
Tetőled látok. -Nem vakok. Menj el!
Cseszd meg! Mi a fasz? Mi ez már megint?
Távolról integet, de közelről beint.
Az egyik perc méreg, a másik meg már kurva nagy.
A haverok meg néznek, és érzik azt, hogy furcsa vagy.
Elmeháborodott elmeállapotok.
Vak vagy. Nézd meg, hogy merre áll a botod!
Ha magadat hozod, a másik éned kellene,
Ha új holnapot mutatok, az mér' ne tetszene?
Az idő urai egyben a múltnak rabjai,
A kiszámolt tervek megszámlált napjai...
Leosztott lapjai, amit már látott valaki.
Egy félhomályos pillantás elfolytott szavai.
Egy félrészeg mosoly, egy kósza pillanat.
Úgy érzed király-, de közben birka vagy.
Kutatom az utamon, hogy hova megyek? Mi a cél?
Hubertus? Jager? Soproni? Bikavér?
Egyszer már mondtam: Ez vagyok. Ez kell?
Közbevág gyorsan: - Nem nagyon. Menj el...
És ha nem ragaszkodsz hozzá, meghajlítom a holnapot.
Változik minden, ahogy megváltoztam én is,
Három felé szakadtam, de egybe' vagyok mégis.
Előtted állok. Ez vagyok. Ez kell!
Tetőled látok. -Nem vakok. Menj el!
Cseszd meg! Mi a fasz? Mi ez már megint?
Távolról integet, de közelről beint.
Az egyik perc méreg, a másik meg már kurva nagy.
A haverok meg néznek, és érzik azt, hogy furcsa vagy.
Elmeháborodott elmeállapotok.
Vak vagy. Nézd meg, hogy merre áll a botod!
Ha magadat hozod, a másik éned kellene,
Ha új holnapot mutatok, az mér' ne tetszene?
Az idő urai egyben a múltnak rabjai,
A kiszámolt tervek megszámlált napjai...
Leosztott lapjai, amit már látott valaki.
Egy félhomályos pillantás elfolytott szavai.
Egy félrészeg mosoly, egy kósza pillanat.
Úgy érzed király-, de közben birka vagy.
Kutatom az utamon, hogy hova megyek? Mi a cél?
Hubertus? Jager? Soproni? Bikavér?
Egyszer már mondtam: Ez vagyok. Ez kell?
Közbevág gyorsan: - Nem nagyon. Menj el...
2017. július 4., kedd
én, meg aki lehettem volna...
Pedig én annyira egyszerű dolgokra vágyom,
Hogy belegabalyodom és túlkomplikálom...
Hogy belegabalyodom és túlkomplikálom...
..
...ha két sorom összeér, már nyugodtabban alszom.
Veled kitapogatom az utamat, letagadom, amit tudok.
Még mindig kitakarom a nevemet, majd betakar valami burok...
Veled kitapogatom az utamat, letagadom, amit tudok.
Még mindig kitakarom a nevemet, majd betakar valami burok...
2017. július 3., hétfő
dark side...
Az embert, nem csak a sikerei, és nem csak a boldog pillanatai formálják.
Az emlékeink szépíthetik a múltat, és törölhetnek bejegyzéseket. Építhetünk színházat magunk köré, és viselhetünk ezer féle álarcot, hogy megtévesszük a körülöttünk állókat, a jelképes közönségünket. De összességében nem teszünk ezzel mást, csupán láncra verjük a bennünk lévő szörnyeteget, mert félünk elengedni azt, és elszakadni tőle.
Pedig a láncra vert szörnyeteg mindig a legdühösebb, legveszélyesebb...
Ezért üvöltünk legbelül mind...
-- KenytheOne --
2017. július 2., vasárnap
Hajt a vérünk, ezért egyre-egyre messzebb megyünk,
És örülünk, ha van egy szabály, amit megszeghetünk...
És örülünk, ha van egy szabály, amit megszeghetünk...
2017. június 11., vasárnap
TELIhold...
Kísérteni jövünk, kissé tele vagyunk.
Éjszaka élünk, a hajnalba belehalunk.
Nagy volt a koncert, nem hazudtoltuk meg a nevünk,
Mindig csak két ujjnyit töltünk, de már csal a szemünk.
Nekünk sose mondják, hogy a ló elszaladt velünk.
Mindenki marad velünk, G, ilyen a karakterünk!
Megindulunk, vissza kettő, padló!
Még mindig sokat fogyasztunk mint egy Lambo...
(...)
Fogyunk mint a kugli, én is már csak mozizok,
Ne kérdezd hogy hol iszok, megcsúszott a horizont...
Éjszaka élünk, a hajnalba belehalunk.
Nagy volt a koncert, nem hazudtoltuk meg a nevünk,
Mindig csak két ujjnyit töltünk, de már csal a szemünk.
Nekünk sose mondják, hogy a ló elszaladt velünk.
Mindenki marad velünk, G, ilyen a karakterünk!
Megindulunk, vissza kettő, padló!
Még mindig sokat fogyasztunk mint egy Lambo...
(...)
Fogyunk mint a kugli, én is már csak mozizok,
Ne kérdezd hogy hol iszok, megcsúszott a horizont...
2017. június 2., péntek
fission...
Ugorjunk át mindent, lépjünk át a holnapon!
Ha elhagyom az eszem, majd megmondom, hogy hol hagyom.
Hello, te ki vagy? Hagyd csak, ő a szégyen-éned.
(Őőő) Oké, és te ki vagy? A harmadik véleményed.
Kicsit sokan lettünk: ő is én és te is velem.
Azt hiszem, az első lépés, hogy őrült vagyok, beismerem.
Ha elhagyom az eszem, majd megmondom, hogy hol hagyom.
Hello, te ki vagy? Hagyd csak, ő a szégyen-éned.
(Őőő) Oké, és te ki vagy? A harmadik véleményed.
Kicsit sokan lettünk: ő is én és te is velem.
Azt hiszem, az első lépés, hogy őrült vagyok, beismerem.
2017. május 31., szerda
Néha úgy érzem, hogy rám szakad az ég. Hát nézd,
úgy a legkönnyebb pofára esni, ha hátul a kéz.
De mindig előre kell menni! Egy újabb fejezet, egy rész.
"Persze, beszéld csak be magadnak! Pár vodka és kész
egy újabb party. Ha nincsen money, mondd, mire mész?"
Majd lesz kommersz, meg alkalmi. Ennyi, nincs vész.
Előkerül a kés... A citrom megy a tequilának.
A gyomrom morog, a májam szenved, az agysejtjeim kiabálnak.
Így megyek neki az éjszakának, megfelelve a vér szavának.
Csak nem értem, hogy a démonok a fejemben ilyenkor mért zabálnak?
Kívül nevetek, belül örjöngök, szenvedek, megpusztulok!
A plusz dolog, hogy már azt sem tudom, rappelek vagy blues-t tolok...
úgy a legkönnyebb pofára esni, ha hátul a kéz.
De mindig előre kell menni! Egy újabb fejezet, egy rész.
"Persze, beszéld csak be magadnak! Pár vodka és kész
egy újabb party. Ha nincsen money, mondd, mire mész?"
Majd lesz kommersz, meg alkalmi. Ennyi, nincs vész.
Előkerül a kés... A citrom megy a tequilának.
A gyomrom morog, a májam szenved, az agysejtjeim kiabálnak.
Így megyek neki az éjszakának, megfelelve a vér szavának.
Csak nem értem, hogy a démonok a fejemben ilyenkor mért zabálnak?
Kívül nevetek, belül örjöngök, szenvedek, megpusztulok!
A plusz dolog, hogy már azt sem tudom, rappelek vagy blues-t tolok...
I think I'm starting to lose my sense of humor
Everything's so tense and gloom
I almost feel like I gotta check the temperature
Of the room, just as soon as
I walk in, it's like all eyes on me
So I try to avoid any eye contact
‘Cause if I do that, then it opens a door
For conversation like I want that..
2017. május 9., kedd
Hello...
Hello! Allow me to introduce myself:
My name is Shady,
So nice to meet you!
It's been a long time, I'm sorry I've been away so long
My name is Shady,
I never meant to leave you...
I'm just bustin' my own chops while I'm bustin' a rap
Resuscitated and re-juiced so fuck it, I'm back!
Girl I don't mean any harm, all I wanted to do is just say hello...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)