karma...

Nem jöhet össze ennyire minden…

Gondolom mindenki volt már rossz passzban.

Elmondom mi történt az elmúlt két hétben:

-          Nagyapám, akinek egész életében semmi baja sem volt, most 79 évesen meghalt.

-          Ő, akivel le akartam élni az életem, valószínűleg elhagy. (bár valamilyen szinten meg tudom érteni)

-          Az egyetemi karrierem, amiért annyit szenvedtem, így a felénél, valószínűleg véget ér.

És mindezekre a mai nap feltette a pontot.
Haladjunk szépen sorjában:

1. rosszul aludtam (megszokott)
2. ébredésem után kb. 1,5-2 perccel egyből összevesztem édesanyámmal
3. próbálok a vizsgámra tanulni, de minden csak egy nagy zűrzavar lett
4. vizsgára haladva, a buszon belém köt az ellenőr, mert az utazási igazolásomra 15 km van írva, nekem meg 20(!) km-es bérletem van – nem nagyon értettem, hogy miért fáj az neki, hogy többet fizetek, mint kéne…
5. a szóbeli vizsgára megérkezve, a terem előtt várakoztam cirka 4 órát
6. az első tételt vágom, azt nem kérdezi, mert úgyis tudom
   második tétel 3 ábra, amit flottúl lerajzolok, de úgy belekérdez, hogy már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány
7. BUKTA -> már biztos, hogy búcsút inthetek a diplomámnak
8. 2 órát hesszelek a buszomig
9. félúton hazafelé lemerül az mp3 lejátszóm
10. hazaérve: nincs kaja

10+1. ja, és belenyúltam a kutyaszarba

Ha létezik karma, akkor hogyha nem is mindért,

De azt hiszem ma megfizettem jó pár bűnömért…